Könyvajánló - Egy kis borzongás...
Energikus, elgondolkodtató, megborzongtató. Olyan, mintha egy örvény ragadna magával, és minden egyes újabb mondatnál lejjebb rántana a feneketlen mélységbe, hogy egy meglepő és szürreális végkifejletben aztán kiteljesedjen… Csak ajánlani tudom Sebastian Fitzek - A terápia című könyvét.
Viktor Larenz a híres-neves pszichiáter gyönyörű lánya titokzatos módon eltűnik. A nyomozást végző rendőrök nem találnak sem tanúkat, sem nyomokat, sem holttestet. A lány szőrén-szálán eltűnik… Olyan lehetetlen, elképzelhetetlen, megfoghatatlan és reménytelen helyzet ez, amely elemi erővel szippantja be a kíváncsi olvasót. Olyan, amelyet Sebastian Fitzek előszeretettel, és kifejezett műgonddal alkalmaz írásaiban.
Az időt nem lehet...
Hamarosan megérkezik a buszom. Még tíz perc… Végtelennek tűnő várakozás, ráadásul zenét sem tudok hallgatni, reggel otthon hagytam a fülhallgatómat. Unalom a köbön! Nem maradt más választásom: figyelem a körülöttem lévő embereket. Hallgatom álmos litániájukat az életükről, a közeli, s a távoli múlt eseményeiről. Megakad a fülem egy fiatal fiúkból álló társaságon, akik éppen iskolás élményeikkel kápráztatják el a nagyérdeműt: „Ma kaptam egy szaktanárit”. És felolvassa a kis füzetben éktelenkedő néhány soros „üzenetet”. „Ez igen haver!” (Pacsi). „Én tavaly legalább húszat kaptam.” Mire a másik: „Az nem semmi öcsém! Grat!
Milyen volt szeretve lenni...
Halkan sétálok a Hold fényében fürdő utcán, elmélkedek. Emlékezem a régi életemre, hogy milyen jó volt gyereknek lenni, hangoskodva játszani a kertben, csúszdázni, és szeretve lenni. Gondolkodás közben a lábam a temető felé visz, a legnyugodtabb földi helyre. S e gondolat csak akkor tudatosul, amikor belépek a mécsesek tengerébe. Mécsesek gyönyörű, néhol rózsaszínesen sziporkázó fénye vonja be a világ ezen apró szegletét. A ragyogásba belekönnyezek. Lábam egyre beljebb visz a sírok közé, amíg el nem érek egy régen nem látogatott kőhalomhoz. A szemem már megszokta az éji világosságot, de a könnyeim még mindig halk patakként folydogálnak le az arcomon.
FMD - Újabb év, újabb sikerek II.
Iskolánk diákjai nagy lelkesedéssel készültek a közelmúltban megrendezett, jelentős múlttal büszkélkedő rendezvényre, a Fejér Megyei Diáknapokra, amelynek idén megyeszékhelyünk, Székesfehérvár adott otthont. A rendezvényre – a szervezők elmondása alapján – rekordszámmal jelentkező középiskolás tanulók tizenegy különböző kategóriában szakmai zsűrik előtt mutathatták meg tehetségüket.
FMD - Újabb év, újabb sikerek I.
Az április mozgalmasnak bizonyult a Rudas Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium diákjainak, akik a számonkérések mellett is megcsillogtatták ének- és tánctudásukat a Székesfehérváron megrendezett Fejér Megyei Diáknapokon, az FMD-n. Az iskola kórusa, a Rudas Hangjai ezüstminősítéssel térhetett haza, míg a No Control Dance Group (képen Balogh Nicolas) Clean squad c. produkciója I. helyezést ért. A képek ízelítők, a hosszabb írás FMD - Újabb év, újabb sikerek II. címen olvasható.
Szürke tavasz
A virágok ontják magukból az évszak illatait, ezzel csalogatva magukhoz a szorgosan dolgozó, nekünk (is) édes nedűt készítő méheket. A fák néhol még rügybe borulva, ágaikat lengetve köszöntik a tavaszt a frissességet ígérő, lágy szellőben, ám legtöbbjük koronája már zöldben pompázik. A természet ébredését csak egy ember zavarja meg, egy művész, aki az egyik cseresznyefa lombjába bújva keresett menedéket az őt körülvevő zsivaj elől. Mikor közelebb lépek hozzá, látom: még mindig fülére tapasztott kézzel hintázik előre, s hátra a fa egyik vaskosabb ágán. Most már látom, érzem: nem is a környezet hangjai elől menekül… Hanem a fülébe suttogó lelkiismeret elől, amely marón ordítja: a végtelen bezártság elől nem menekülhet senki. Zöld és illatos falak mindenütt, hogyan is szárnyalhatna így a szellem és a lélek, ha… az egyetlen zöld szigeten próbál az ember alkotta szürkeségen keresztül a felejthetetlenbe szárnyaló maradandót alkotni.
