Akadálymentes verzió
Menü megnyitása

Kedves Látogató!

Az itt található Tehetség Blogot 2015 elején a TÁMOP 3.4.5-12-2012-0001 Tehetséghidak Program alatt meghirdetett, Tehetség Hónapja elnevezésű programunk hívta életre. Számos tehetségponti beszámolónak adott helyet ez a felület, és később a Matehetsz által megvalósított további projekteknek is megjelenési lehetőséget biztosított. A Magyar Templeton Program résztvevői, majd az EFOP 3.2.1 Tehetségek Magyarországa tutoráltjai is közöltek itt rövid élménybeszámolókat.

A blog új bejegyzéseket már nem fogad, de tartalmát itt megőrizzük.

Amennyiben a Matehetsz aktuális tevékenységeiről tájékozódni szeretne, kérjük, keresse föl a tehetseg.hu portálunkat, illetve a matehetsz.hu oldalt.

Az időt nem lehet...

Az időt nem lehet...

Vámosi Nikolett · 2015. április 29. 20:41

Hamarosan megérkezik a buszom. Még tíz perc… Végtelennek tűnő várakozás, ráadásul zenét sem tudok hallgatni, reggel otthon hagytam a fülhallgatómat. Unalom a köbön! Nem maradt más választásom: figyelem a körülöttem lévő embereket. Hallgatom álmos litániájukat az életükről, a közeli, s a távoli múlt eseményeiről. Megakad a fülem egy fiatal fiúkból álló társaságon, akik éppen iskolás élményeikkel kápráztatják el a nagyérdeműt: „Ma kaptam egy szaktanárit”. És felolvassa a kis füzetben éktelenkedő néhány soros „üzenetet”. „Ez igen haver!” (Pacsi). „Én tavaly legalább húszat kaptam.” Mire a másik: „Az nem semmi öcsém! Grat! Így ment ez tovább, s tovább: a szaktanári figyelmeztetők után jöttek a rossz jegyek, kinek miből van egyese, kettese és hogy ez mekkora, de mekkora nagy szám… Hogy a tanárok mekkora surmók, hiszen a szálfás ültetvények mélyen tisztelt gazdái nem is csináltak semmit, ők a jófiúk, a rátermettek, a vagányok népes táborának képviselői… Hm… Nos, a mai diákok többsége nem fogja fel, hogy mi az érték. Hogy nem a tanárnak, nem a szüleiknek, hanem maguknak tanulnak. Hogy az iskola, bár szemü(n)kben most még megterhelőnek tűnik, a felnőttek életéhez képest az itt elvárt teljesítés piskóta. Persze egyszer ők is felnőnek majd, és a saját bőrükön tapasztalják meg e gondolatok súlyát. De akkor már késő lesz… Ugyanis az időt nem lehet visszatekerni...