A Lánczos Kornél Gimnázium Alkotóhetén a tanárok egy témával foglalkoznak: vezetik és irányítják egy diákcsoport tanulási, kutatási vagy művészeti tevékenységét.
A nem hagyományos tanulási forma komoly szakmai kihívás és lehetőség a tehetséggondozásban mind a szaktanárok, mind pedig a résztvevő diákok számára.
A székesfehérvári Lánczosban egy hét erejéig minden évben felborul a hagyományos tanítás rendje: ez az iskola Alkotóhete. A gimnázium tanárai szakmai programokat hirdetnek: az egy-egy csoportba jelentkező diákok egy héten keresztül elmélyülten foglalkozhatnak a kiválasztott tudományterülettel, kutatással, interdiszciplináris témával vagy művészettel.
Az Alkotóhét tematikája mindig nagyon színes: az elmúlt években a hologramkészítéstől a botanikai vizsgálódásokon, az igazságszolgáltatás működésén, a korongozáson, a hírszerkesztésen át a brit királyi család történetének angol nyelvű tanulmányozásáig sok minden előfordult.
Az elmélyülés, az intenzitás a kulcsszavai ennek a projektnek. A tanárok tapasztalata alapján a motiválás jóval könnyebb az ilyen típusú oktatás keretein belül; a szüneteket sem a 45 perc letelte, hanem a munka szervezi. Az ’Alkotóhét’ elnevezésben is megtalálható alkotás, tevékenykedés, aktív részvétel a meghatározó a tanulás folyamatában.
Az egyhetes projekt kapcsán nemcsak az eredményes, tehetségükben kitűnő diákok fejlődhetnek és mélyíthetik el még jobban ismereteiket, hanem minden résztvevő számára lehet ez ugródeszka egy meglévő képesség kibontására vagy egy új kvalitás feltérképezésére.
Néhány vélemény a diákoktól a 2015 februárjában szervezett LKG-s Alkotóhétről:
„Életem első Alkotóhetén vehettem részt, és először azt sem tudtam, hova kellene jelentkeznem. Az aulában sok-sok szórólap volt megtekinthető a hét csoportjairól és a foglalkozásokról. Régóta érdekel a rajzolás, sokat foglalkozom vele, így miután megláttam, hogy Borsányi Zoltáni tanár úr indít egy ilyen csoportot, jelentkeztem rá. A hetet művészettörténet-órákkal kezdtük, amelyeken megismerkedhettünk a 19. század végi és 20. század eleji stílusirányzatokkal, a századforduló művészeivel (pl. Van Gogh, Picasso) és műveikkel. Ezután kaptunk egy-egy A3-as rajzlapot és egy tükröt. A feladat az volt, hogy rajzoljuk le magunkat szemből a tükör segítségével: életem első komoly portréja több mint két napig készült. A hét hátralévő napjain a korábban megismert kor stílusirányzatai alapján kellett a rajzainkat "átalakítani". Nekem nagyon tetszett ez a hét, mert fejlődhettem és azt csinálhattam, amit igazán szeretek.” (Szegi Nikoletta, 9. osztály)
„Az Alkotóhét mindenképpen fontos eligazítást ad: ez alatt az egy hét alatt kipróbálhatom, belemerülhetek abba a tudományba, ami engem érdekel. A hét végére aztán kiderül, hogy még mindig érdekel-e, esetleg ezzel akarok-e továbbmenni: valóban ad-e akkora motivációt. Jó még benne továbbá, hogy elszakadunk az iskolai tananyagtól. A divattervezéstől, az orosz nyelv tanulásán át egészen az igazságszolgáltatásig vagy a zenélés és színjátszás világáig sok mindent kipróbálhatunk. Csodálatos egy hét, ami sajnos túl hamar repül el.
Én ezen a héten a fizikalaborban voltam Ujvári Sándor tanár úrral, ahol főként az idei TUDOK-konferenciára készültem; kutatásom címe: 'Illatelemzés gáz-kromatográfiával'. Néhány elektromos kísérletben én is részt vettem, ugyanis idén az elektromosság volt a téma. Készítettünk mini sokkolót is, ami ugyan nem halálos, de csíp, meg lehet vele tréfálni az embereket... :) Sok új dolgot megtanultunk, jókat nevettünk, és a konferencián való szereplésem is sikerrel zárult. (Ács Virág, 11. osztály)
„Nekem ez már a 4. alkotóhetem volt. Kovács Gergely tanár úr meghívott a csoportjába, ahol azt vizsgáltuk, hogy miért pont 0,33 cl-es egy kólás doboz. Egy héten keresztül a matekkal foglalkoztam, ami nagyon jól jött, mert csak biztosabbá váltam abban, hogy én ezzel akarok az elkövetkezendő 30-40 évben foglalkozni. A felsőoktatáshoz szükséges alapokat ismertem meg, ami majd szeptemberben jól fog jönni az egyetemen. A hét végére természetesen megfejtettük a kólás doboz méretével kapcsolatosan feltett kérdéseket is.” (Szabados Dóra, 12. osztály)
A következő nyilatkozó, Varga-Márfy Milán az iskola történetében az első olyan diák, aki önállóan vezetett egy diákcsoportot az Alkotóhéten:
„Az Alkotóhét mindig más és más. Számomra ez egy különleges hét volt, megmutathattam, amit tudok és kipróbáltam, milyen iskolai foglalkozásokat vezetni. A ’Design’ volt a témánk: logókkal, plakátokkal, képmanipulációval és videoklipekkel foglalkoztunk. Nem könnyű a tanár-szakma, viszont a pozitív oldalát is megtapasztalhattam: minden gyerek jó valamiben, és ha feladatot, kihívást adunk nekik, akkor képesek létrehozni, amit elképzelnek. Nagyon jól esett, hogy a tanároktól és diákoktól is sok visszajelzést kaptam a projektünkkel kapcsolatban. Az Alkotóhéten ismét megtapasztaltam, hogy a fiataloknak igényük van arra, hogy számukra érdekes dolgokkal foglalkozzanak és alkothassanak valamit.” (Varga-Márfy Milán, 12. osztály)
