irodalom

ó(A Gondolokodom, tehát vagyok c. poszt folytatása)
Minden évben, mikor megrendezik ezt a versenyt, a diákok jó hangulatú vetélkedőn vehetnek részt, sok élményt gyűjthetnek, okulhatnak is a versenyből és új barátokra tehetnek szert. A megmérettetést mindig egy tesztlap kitöltése előzi meg, ami nem kis tudást igényel, mert általában a válaszokat csak sok ismeret és a könyvtár segítségével találhatjuk meg, az internet szóba sem jöhet. Így végül csak hat csapat juthat tovább a döntőbe.

Ebben az évben én is a csapat tagjaként szerepeltem, és szerencsénk volt, hogy a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium diákjaiként, a tesztlap kitöltése után továbbjutottunk a döntőbe. Ebben az évben „Arany János és korát” választották a verseny témájának. Mikor megérkeztünk a gimnáziumba, vendégül láttak minket és elfoglalhattuk az asztalainkat. Tesztfeladatok, szituációs játékok és egy előadás is belefért ebbe a rövid versenybe minden résztvevő részéről.

„Hé, te is olvastad, hogy tetszett?” Ez a teljesen hétköznapi mondat volt az elindítója egy olyan kezdeményezésnek, mely egyedi manapság a középiskolákban. Egy önképzőkörnek, amely a múlt héten tartotta ötvenedik találkozóját a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban.

Két éve vettem észre, hogy milyen sok diák kezében van könyv a folyosón, és hogy hányan olvasnak az iskola udvarán szép időben. Arra gondoltam, milyen jó lenne ezeket az embereket összehozni, hogy kibeszélhessék magukból az olvasmányélményeiket, és esetleg másoknak is átadhassák azokat. Így indítottam útjára az akkor még Olvasókörnek nevezett csoportot 2013 októberében öt taggal, akik között volt 11 éves, és 17 éves is. Azzal teljesen tisztában voltam, hogy ha ezt szakkörként ajánlom a diákoknak, akkor azonnal a kötelező feladatok és egy tanár felügyelete fog eszükbe jutni. Pontosan ez volt az, amit el akartam kerülni, így végül egy jó barátom segítségével ketten vettük át a „pedagógusi szerepet”.